Lisz emlékkiállítás

Liszt Ferenc (1811 - 1886) a 19. század nagy romantikus zeneszerzője, minden idők legnagyobb és legünnepeltebb zongoraművésze Augusz Antal Tolna megyei földbirtokos meghívására négyszer járt Szekszárdon. A Liszt Ferenc emlékkiállításban dokumentumokkal, fényképekkel, mutatjuk be Liszt és Augusz barátságát valamint a művész szekszárdi látogatásait. Kiállításunk különleges relikviája az Augusz-család egyik zongorája, melybe Liszt és zenészbarátai beírták nevüket.
 
Augusz Antal (1807-1878) kellemes hangú, képzett énekművész volt. Tolna megye híres reformnemzedékéhez tartozott, 1843-48 között alispán. Az 1848-49-es, majd az abszolutizmus alatti szereplése ellentmondásos, ám ez nem csökkenti érdemeit a magyar zenei élet fellendítésében.

Liszt Ferenc 1846-ban, 1865-ben, 1870-ben és 1876-ban vendégeskedett Augusz Antalnál Szekszárdon. Szekszárd volt az első kisváros, ahol Liszt érintkezésbe került a magyar vidéki társadalommal. Ennek hatására ismerte fel, hogy Magyarországhoz tartozik, műveivel a magyar nemzetet kell szolgálnia. Itt fogalmazta meg a Magyar rapszódiát (VIII. Rapszódia), amit Augusz Antalnak dedikált. 1855-56-ban Augusznak nagy szerepe volt az Esztergomi mise elfogadtatásában és bemutatásában.

Ferenc József királlyá koronázása alkalmával Augusz Antal javaslatára Liszt Ferencet bízzák meg a koronázási mise komponálásával. A művet 1867-ben mutatták be. Liszt harmadik látogatása alkalmával a zeneszerző születésnapját október 22-én a szekszárdi lakosság fáklyás felvonulással köszöntötte, s a szónokok arra kérték, maradjon végleg Magyarországon.

A szekszárdi újvárosi templom felavatására Liszt egy régebbi miséjét dolgozta át. A bemutató azonban elmaradt. A művet végül 1872-ben mutatták be Jénában. Augusz Antalnak jelentős kezdeményező szerepe volt abban is, hogy 1873-ban a Zeneakadémia megszervezésére Liszt Ferencet kérték fel. A művész 1876. március 2-án kezdte el oktatói tevékenységét a Zeneakadémián.

Augusz 1878. szeptember 9-én hunyt el. Liszt régi barátja halálakor írta: "Augusz elvesztése a legfájdalmasabban érint. Az esztergomi mise első előadása óta - több mint húsz éve - lélekben egyek voltunk. S ugyancsak ő volt, aki elhatározásomban, hogy magamat Budapestre kötelezzem, különösen megerősített."