Démoni ragály: A pestis Megtekinthető: 2011. március 17. - 2011. december 31.
A budapesti Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Démoni ragály: A pestis című vendégkiállítása.
"Az ötszáz esztendőn át öldöklő pestis minden más járványnál mélyebb nyomokat hagyott az emberiség történetén. Hatása a gazdaságtörténetben, a társadalom- és a művelődéstörténetben egyaránt kimutatható. 1347-ben a kór különösen pusztító hulláma csapott le Európára, gyökeresen megváltoztatva a kontinens életét és kultúráját. A járvány a 19. század elejéig újabb és újabb hullámokban indított támadást - következményeképpen nem csupán a közegészségügyi, orvosi gondolkodás, hanem a vallásgyakorlat, a temetkezés módja, a gazdasági és társadalmi élet, sőt a művészet eszköztára is megváltozott. Ez a kiállítás az ember és a betegség küzdelmét állítja középpontjába. Ez a harc igencsak hosszasnak bizonyult, hiszen a kór okát és a fertőzés terjedésének módját csak 1894-ben sikerült tisztázni. A tudomány mellett a vallási hiedelmeknek is jelentős szerep jutott e küzdelemben, amelynek során sokáig az egyetlen eredményes védekezési módnak a menekülés, a "fuga pestis" számított." Tovább » » »
Szőnyi István (1894 - 1960) festményei Szőnyi Zsuzsa gyűjteményében Megtekinthető: 2009. szeptember 25. - 2009. december 31.
A kiállításon a Szőnyi Istvántól lányához, Szőnyi Zsuzsához, Rómába került festményeket tekintheti meg a látogató. A gyűjtemény, melynek többsége az 1940-50-es években gouache és tempera technikával készült, a közelmúltban került haza Magyarországra.
Szőnyi Istvánt (1894-1960) a 20. századi magyar festészet és grafika legnagyobb formátumú egyéniségei, legismertebb és legmegbecsültebb magyar művészei között tartjuk számon. Egyszerre volt a tradíciók folytatója és a modern művészet képviselője, belőlük alkotta meg saját markáns, semmivel sem összetéveszthető művészi világát. Tovább » » »
Az emlékezés színes álmai - Kortárs roma festőművészek kiállítása Megtekinthető: 2009. június 10. - 2009. augusztus 22.
A cigány értelmiségi mozgalom születése az 1970-es évek elejére tehető. Az első költők, írók (Bari Károly, Lalatos Menyhért) és az első festők (Balázs János és Péli Tamás) ekkor jelentkeztek. Ők azok, akik először fogalmazzák meg immár belülről és hitelesen azt, milyen is cigánynak lenni, és adnak önbecsülést és hitet, öntudatot és büszkeséget népüknek. Tovább » » »
Térbe zárt pillanat. Háromdimenziós fényképek. 1850-1918. című kiállítás Megtekinthető: 2009. március 18. - 2009. május 31.
Térbe zárt pillanat. Háromdimenziós fényképek. 1850-1918. című kiállítás megnyitója (2009. március 18.)
Kiállításunk háromdimenziós fényképeket mutat be: a fotók egy piros-kék „szemüveg” segítségével térhatásúvá válnak, a magasság és a szélesség két dimenziója mellett a mélység harmadik dimenziójával gazdagodnak. A felvételek témája igen változatos, közös bennük, hogy mindegyik eredetije egy sztereofénykép. Ez a különleges fotográfia valójában kettő, egymástól kissé eltérő képből áll, amelyeket az emberi szem állásának megfelelően két különböző szögből vettek fel ugyanarról a tárgyról. A képpár egy speciális szerkezetben, a sztereoszkópban szemlélve egyetlen térhatású képpé olvad össze a képnézegető tudatában. Tovább » » »
Kárpáti Éva Művészportrék című kiállítása Megtekinthető: 2008. december 18. - 2009. február 28.
Kárpáti Éva Művészportrék című kiállításának megnyitója (2008. december 18.)
Kárpáti Évától sok évvel ezelőtt láttam először portrét: Lator László költő ifjúkori arcképét. A képet maga a költő mutatta meg nekem szobája falán. Jól ismertem Latornak ezt az arcát, azaz azt hittem, hogy jól ismertem, hiszen valahányszor kinyitottam első, 1969-ben megjelent, Sárangyal című kötetét, annak élén egészoldalas fénykép formában mindig megnéztem. A festmény valóban a fénykép alapján készült, de amikor festette, Kárpáti Éva személyesen még nem ismerte modelljét, soha nem látta. Mondhatom, hogy a fényképész is nagyszerű munkát végzett, igazán emlékezetes, művészi portréfotót készített. De a festmény, amely híven követte eredeti forrását, mégis egészen más lett Kárpáti Éva kezén. Az arányok árnyalatnyi megváltoztatásával – és persze színek hozzáadásával, hiszen a fénykép fekete-fehér volt – a számára akkor még ismeretlen költőt olyan pontosan jellemezte, hogy én, aki régóta ismertem, hiszen először alig néhány évvel a kötet megjelenése után találkoztam vele, valósággal lenyűgözve álltam a festmény előtt. Kárpáti Éva ugyanis lényének lényegét tudta a képen megragadni, azt a fegyelmezett izzást, amely oly jellemző Latorra. Tovább » » »
Vincellér Imre festőművész tárlata Megtekinthető: 2008. szeptember 5. - 2008. október 5.
Vincellér Imre festőművész kiállításának megnyitója
Vincellér Imre festményei
A régész, a bogarász és a pápua Megtekinthető: 2008. március 12. - 2008. augusztus 31.
Az enyhén rejtélyes cím szereplői 1898 októberében "találkoztak" először Szekszárdon: a kiállításunk alapját képező új-guineai tárgyak ekkor kerültek a szekszárdi múzeumba. Gyűjtőik: Fenichel Sámuel, "a régész" és Bíró Lajos, "a bogarász" (entomológus) 1891 és 1901 között ismertettek meg bennünket a pápuák világával. Az összekötő kapocs közöttük, a szekszárdi múzeum alapítója, a lengyeli újkőkori település és temető első feltárója, a minden új iránt fogékony Wosinsky Mór, aki szerette volna ezt a világot szűkebb hazájában is bemutatni. E kiállítás elsősorban róla szól, pontosabban arról a kutatási módszerről, amelynek egyik hazai úttörője volt, és akinek a tapasztalataiból máig okulhat, aki hajlandó rá.
Meg is mosakodjál - Higiénia a 20. században Megtekinthető: 2007. október 11. - 2008. február 28.
Meg is mosakodjál - Higiénia a 20. században c. kiállítás részletei
Kincsek a kalocsai ásványtárból Megtekinthető: 2007. július 12. - 2007. augusztus 31.
A Viski Károly Múzeum "Az ásványok és az élet" című állandó kiállítása az egykori kalocsai jezsuita főgimnáziumban létrehozott ásványtárat mutatja be, eredeti bútorokban, eredeti feliratokkal, a századeleji kiállítási elvekhez híven. A kiállítási mód a Magyar Nemzeti Múzeum régen megsemmisült első ásványtani kiállítását idézi, amelyhez hasonlót a bécsi és a prágai Nemzeti Múzeumok máig is megőriztek.
Mednyánszky László
Válogatás a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből
Megtekinthető: 2007. március 8. - 2007. július 8.
"Mednyánszky László (1852-1919) a századforduló magyar festészetének legtermékenyebb és legtalányosabb alakja. Felvidéki arisztokrata családból származott, de javait elosztogatta, s maga az anyagiakkal mit sem törődött. Több ezer festményre rúgó életműve nagy része ma is lappang, mivel művei csak addig érdekelték, amíg elkészültek, s boldog volt, ha modelljei valamelyikén segíthetett velük.
Modelljei főként egyszerű parasztlegények, cigányok, kocsisok, katonák, koldusok és a külvárosok "kétes egzisztenciái" voltak; úgynevezett csavargóképeiben azonban Ribera, Millet és más szempontból Daumier örököseként új műfajt alkotott, monumentális alakos képek sorozatát, melyeken nyoma sincs a korban divatos szegényember-festészet hamis részvétének, szentimentalizmusának.
Tájképei első ránézésre naturalista, realista tájaknak tűnnek, holott valójában rejtett önportrék, általános érvényre emelt, metafizikai igényű "szimbolista hangulatképek". Portréi és tájai mellett fennmaradtak különös, műfaji értelemben a korban társtalan, a zsáner műfaját "felülíró" képei is. Ezeken a művein az erőszak és a szenvedés ábrázolhatóságával kísérletezett, az elemi erőket, energiákat és szenvedélyeket, hol egy ismeretlen képregény kiragadott kockáihoz hasonló akció-jelenetekbe, hol passzív, szenvedő vagy melankolikus figurák emblémáiba sűrítette." (Markója Csilla)
A Magyar Nemzeti Galéria jóvoltából 27 Mednyánszky kép látható kiállításunkon. A válogatás kis száma ellenére is igyekszik átfogó képet alkotni a festő művészetéről: néhány korai portrétól kezdve a monumentális tájképeken át az I. világháborúban készített megrázó képekig. Két fő mű is helyet kapott a kiállításon: az 1900 körül festett Shylock című és az első világháború borzalmait egyetlen jelenetbe sűrítő Szerbiában című alkotás 1914-ből.